Axonn: Nem alakváltó. És valóban Takanuvának hiszi magát.
Macku: Köszönöm, Axonn. Szóval gyogyós? 
Axonn: Nem vagyok biztos. *Elveszi Takanuva-tól a fegyverét* De azért ne hagyjuk, hogy egy ilyennel rohangáljon a városban. Tudod, mit gondol a Turaga arról, ha a lakosok fegyvert hordoznak.

Takanuva Turaga: Hogy lehetséges ez?
Takanuva: Tehát tudod? 
Takanuva Turaga: Hogy ne tudnám? Azon felül Helryx is elmondta nekem, mit tervezett arra az esetre, ha másként alakulnak a dolgok. Te valahonnan… máshonnan jöttél.
Takanuva: Valahonnan máshonnan, az igaz, de nem ilyen békés helyről. Elképesztő, amit véghez vittél. Büszke vagyok magamra.

Nynrah mester: Mi a jelszó? 
Takanuva Turaga: Már mióta velünk élnek, és még mindig titkolózni akarnak. Ez itt Takanuva Turaga. Nyiss ajtót.
Nynrah:Téves jelszó. Meg sem közelítetted.
Takanuva Turaga: Ez hogy hangzik? Van egy Bohrok osztagom, aminek épp nincs semmi dolga. Ha akarod, lebontatom velük a házad, és egy parkot csináltatok belőle.
Nynrah: Határeset. *kinyitotta az ajtót*

Matoro: Mit akarsz? Menj innen.
Takanuva: Matoro, én…  Szükség van rád. Velem kell jönnöd.
Matoro: Rám 10000 évvel ezelőtt volt szükség. Előttem állt a sorsom, és én tétováztam… és egy egész univerzum halt meg. Úgyhogy ne próbáld bemesélni, hogy most meg kellek. Csak hagyj engem békén.
Takanuva: Hallottam, mi történt. De azt is tudom, hogy lelked mélyén még mindig hős vagy. Tudom, milyen keményen küzdtél Voya Nuin, Mahri Nuin. És tudom, hogy ha megmenthetted volna az univerzumot, megtetted volna… bármit megtettél volna érte. 
Matoro: Ki vagy te? A Királyságon belül senki sem mond ilyeneket rólam.
Takanuva: Én egy… másik királyságból jöttem. Ahol az emberek hősként vélekednek rólad.
Matoro: Értem. Egy elmegyógyintézetből szöktél, mi?