Nidhiki a gyakorlat közben: Krekka! Éppen most ébresztetted fel az össze Toát több kiós körzetben. Egy Tűz Toa észrevette a csapatodat, és arra készülnek, hogy meghívjanak téged tiszteletvendégnek egy Sötét Vadász sütésre. Mit fogsz csinálni?
Krekka: Lezúzom?
Nidhiki: Ő ott van fent. Te meg idelent.
Krekka: Nincs odafent. Elfutott?
Nidhiki: Nem, de miért nem futsz el te?
Krekka: Mert szeretek itt lenni.

Nidhiki: Mondd el megint a tervet!
Krekka: Odajutunk. Én csendben maradok, és megpróbálok ijesztőnek tűnni. Ha megtaláljuk a helyet, betöröm a kaput. Te bemész, én kint maradok.
Nidhiki: Miért?                                                Krekka: Mert te azt mondtad.
Nidhiki:És aztán?
Krekka: Szétzúzod a helyet, és kijössz. Távozunk és visszajövünk ide. Átadod a fegyvereket az Árnyékosnak, és én csukva tartom a szám, és… és…
Nidhiki: És senki sem sérül meg.
Krekka: Ja, igen! Azt a rész mindig elfelejtem.

Krekka: Mit csinálsz?
Nidhiki: Megmondtam, hogy maradj kint!
Krekka: Most jutott eszembe. Árnyékos azt mondta, az egész munka közben melletted kell maradnom. Mit csinálsz, Nidhiki?
Nidhiki: Mégis minek tűnik, amit csinálok? Figyelj, Krekka, egyet viszünk az Árnyékosnak, és aztán megtartjuk a másik kettőt magunknak. Nem akarnál egy új játékszert?
Krekka: Árnyékos azt mondja, minden hozzá kerül. Semmi sem marad.
Nidhiki: Krekka –
Krekka: Árnyékos azt mondja, nem! *ledönti a falat*     Nidhiki: Jól van. De csak amiért ilyen szépen kérted.