Félszövetség

Vezon Brutakának: Bocsáss meg, te nagy brutális, kardforgató kertészmester, de én még sosem találkoztam szemtől maszkba egy Makutával, és akkor se ismernék fel egyet, ha rám lépne és a sárba taposna engem. Szerintem nem én kellek neked… tetszik tudni, én Vezon vagyok, n-nel, nem pedig k-val.

Vezon miután Brutaka leütötte az árust: Hékás! Én akartam! Nem sértettem volna meg… annyira… és mindössze három vagy négy óra alatt, no meg a megfelelő szerszámok segítségével, végleg elintézhettem volna.
Brutaka: Éppen ez az. Kissé túlságosan élvezed a munkádat. Mindenki a fedélzetre – beleértve téged is, Roodaka! 
Takadox: Az egész legénység egyszerre akart fürödni menni. Még ilyet!
Carapar: Minek a sok hűhó? Simán betörhettünk volna, hogy ellopjuk a hajót.
Brutaka: Hogy egész Stelt utánunk eredjen? Nem is beszélve minden közelben lévő Sötét Vadászról és Testvériség tagról, mihelyst fülükbe jut, hogy Roodaka is itt van?
Roodaka: De mi lesz a kereskedővel, te bolond? Ő látott engem!
Brutaka: Ki fog hinni annak a hülyének, aki hagyja magát leütni?

Vezon: Van itt valami… rossz dolog. Amivel még az én erőim sem birkózhatnak meg.
Carapar: Neked nincsenek is erőid, nyomi. Vezon: Komoly? Hol voltam, amikor osztogatták őket? Lássuk csak… Makuta rejtekén… Voya Nuin… alagutakban… börtönben… hogy késhettem le a találkozót, ha végig ott voltam, ahol az akció is?

Vezon: Mit… mit akarsz tőlünk? Könyörgöm, nehogy azt kérdd, hogy valaki egy tükröt tartson eléd.
Trem Krom: Azt akarom tudni, mik zajlottak az univerzum elmúlt 100 évezredében. Kevesen jöttek látogatóba. Ti heten itt maradtok, és kinyerem elmétekből a szükséges tudást… sajnos megeshet, hogy már nem lesz elmétek, mikor készen leszek.
Lariska: Miért tőlünk kérded? Neked nyilván úgyis mindegy.
Carapar: Befognád a szád? Első számú szabály: ne idegesítsd föl az óriás, csápos szörnyet! Ezt nem tanítják az Árnyékos iskolájában?
Lariska: Kussolj.

Vezon: Se Carapar, se Takadox. Ki lesz a következő? Spiriah, a Sértődött? Brutaka, a Bugris? Vezon, a Vitéz? Vagy Lariska… *Lariska tőrt hajít felé* Vagy Lariska, a bölcs, csodálatos és bámulatosan öldöklő?

Brutaka: Miserix gyűlöli a Testvériséget, amiért ellene fordult. Akár három matoránnal meg egy Ussal rákkal is szövetkezne, ha úgy bosszút állhatna Makuta társain.
Roodaka: És akkor milyen tisztet fog betölteni? Generális? Hős? Egy jelkép, ami köré összegyűlhetnek a Testvériség ellen lázadók? 
Brutaka: Semmi ilyen dicsőséges. Fegyver lesz belőle, mint egy Rhotuka kilövő, vagy egy szellemágyú. És mi majd egyenest a Makuták destrali erődje felé fogjuk célozni.
Roodaka: És, ha tudhatom, ki lenne az a „mi”?
Brutaka: Ejnye, ejnye… amit nem tudsz, az nem hasíthat félbe és vethet le erről a hídról.

Lariska: Hallok valamit. Elölről… talán egy hang… vagy a vulkán morajlása.
Vezon: Én is hallok valamit – mondta Vezon.
Roodaka: Kussolj.
Vezon:És látok is valamit. De mivel szemmel láthatóan nem érdekel…
Roodaka: Nem is.
Vezon: Személy szerint mindig is érdekfeszítőnek találtam a megjegyzéseimet és megfigyeléseimet. Addig nem éltél igazából, míg nem láttad a világot az őrültek szemein át. Az esetek felében én sem tudom, hogy amit látok, a valóság-e, vagy amit látni kívánok… vagy amiért könyörgök, esedezek, fohászkodok, hogy ne legyen.

 Brutaka: Követnek minket?
Lariska: Nem úgy látszik. Talán nem szeretik elhagyni a fészküket.
Vezon: Vagy talán csak sejtik, hogy vissza kell még arra mennünk, és majd akkor akarnak felfalni.                                                                                       Brutaka: Előrébb hátha van másik kijárat.
Vezon: Vagy majd hátha megszokjuk ezt a helyet. Pár fűszőnyeg, egy kevés barlangrajz meg az ellenségeim feje a falon… egész kellemes is lehet.

Miserix: Ti… kik… vagytok?
Brutaka: Azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk. Alakot tudsz váltani, hogy kisebb legyél?
Miserix: És ugyan miért akarnék úgy tenni? Tudjátok, hány ilyen lényt kellett elnyelnem, hogy elérjek egy akkora méretet, ami mellett már nem okoz fájdalmat az üvöltésük?
Vezon: Látja, éppen ez a bibi, őirdatlansága. Csak egy kis csónakunk van, igazából nem is igazán több egy tutajnál, és ha elsüllyed, úsznunk kell. Személy szerint inkább kerülném az úszást – úgy hallottam, egy pár haverom lubickolni ment egyszer, és most meg úgy néznek ki, mint a tengeri kígyók: csak egy fejük meg a gerincük maradt. És mivel nekem nincs gerincem, én csak egy fej lennék, és… *Miserix eltalálta lézersugárral*  Miserix: Szúnyog.

Végzet Háború

Trinuma: Ma van a szerencsenapod, nyomorék. Szabadulsz.
Vezon: Kajakra? Úgy értem, hát még szép! Egy magamfajta kincset bezárva tartani szörnyű pazarlás. Jól sejtem, hogy a feljebbvalóid stratégiai és taktikai ügyekben kívánnak velem konzultálni?
Trinuma: Nem. Azt mondták, hogy szükségük van valakire, aki ha szörnyethal, senkinek sem fog hiányozni. Természetesen azonnal rád gondoltak. 
Vezon: Természetesen. Vezess el, majd én megmutatom nektek, hogyan kell rendesen meghalni.