Toa Vakama: Most meg mit művelsz?

Toa Matau: Mindig is tudtam, hogy egy nap megőrülsz. Nem Hordika-őrülsz, hanem egyszerűen megbolondulsz a magad módján. Nem akarom elfeledni a látványt.

Toa Nokama: Mata Nui, vigyázz rá!

Matau: Vigyázni fog, nővér. Mata Nui kedveli a mer-bátor bolondokat; ezért csinált belőlünk ilyen sokat.

Toa Nuju: *madárnyelven beszél valamit*

Toa Matau: Hogy mondod? Nem igazán jött át.

Toa Nokama: Így beszél már egészen azóta, hogy elhagytuk Metru Nuit.  Ez a repülő Rahik nyelvezete, vagy valami olyasmi. A Jég Toája szemmel láthatóan elhatározta, hogyha beszélgetni akarunk vele, meg kel érte dolgoznunk.

Toa Matau: De vajon megéri a fáradságot?

Toa Nuju: *dühösebben beszél*

Toa Matau: Azt hiszem, hogy meg lettem sértve. Kihívnám, hogy merje még egyszer el-szól-mondani, de másodszorra sem érteném meg.

Nuju: Bármi is az, hagyd itt. Ha nem tudod itt hagyni, akkor vidd vissza magaddal. Hogyha túl nehéz ahhoz, hogy vissza vidd, akkor alapból hogy tudtad idehozni?

Vakama: Nuju, beszélnem kell veled.

            Nuju: Vakama vagy, nemde? Aki a teleszkópos lencsét építette a maszkomba?

Vakama: Úgy van. A segítségedre van szükségem. Az Idő Maszkjáról lenne szó.

Nuju: Elkészültél vele? Hol van?

Vakama: Én… nem hoztam magammal. Azt akarom tudni, szól-e valami legenda a feltételezett képességeiről.

Nuju: Legendák! Legendák mindenről vannak, Vakama. Néha már azt hiszem, a matorán mást se csinál egész nap, csak legendákat ötöl ki. Szűkítsd a kört.

Vakama: Nuju, én… valami nagyon nem stimmel ebben a városban.

Nuju: Tudom. Barbár zöldségek támadása alatt állunk. Ennyi az egész?

Vakama: Nem. Én úgy értettem, nem olyanok a dolgok, mint amilyennek lenniük kéne. Te… teneked Toának kellene lenned!

Nuju: Én, mint Toa? Ga-Metru összes tisztított protodermiszéért sem. Rendben, kiélhetted magad. Most már elmehetsz.

Turaga Lhikan: Minden rendben?

Vakama: Te meghaltál?

Turaga Lhikan: Hát persze, hogy nem!

Vakama:Akkor nincs minden rendben.

Makuta: Nincs nála a maszk. Te azt mondtad, hogy nála volt.

Vakama: Én azt mondtam, hogy elvette tőlem. És talán már nálam is lenne, ha nem játszadoztál volna az elme trükkjeiddel.

Makuta: Pillanatok választottak el a fulladástól. Megmentettelek. Ha én nem vagyok, most nem vitatkozhatnál itt.

Vakama: Kezdjük inkább azzal, hogy a városom nem állna romokban, a barátaim nem lennének tartályokba zárva és az Idő Maszkja sem került volna az óceán fenekére, ha te nem vagy!

Makuta: Részletek. Apróságok. Tele van zsúfolva ezekkel az agyad.

Árnyékos: Jól vigyázz! A Sötét Vadászoknak jogukban áll bosszút állni. Nem fogod        megmenteni ezt a Toát.

Makuta: A Toát? Mit érdekel engem egy Toa? Ha az életét akarod, vedd csak el – add nekem az Idő Maszkját, és akkor a tiéd lesz.

Vakama: Nagyszerű. Itt áll a létező két leggonoszabb lény, én meg közéjük akadtam. Remélem, nem döntenek úgy, hogy kiegyeznek a felében, az én felemben.

Makuta: Arra kérsz, hogy ücsörögjek a sötétben, és ne tegyek semmit, ne befolyásoljak semmit! Élő halálra ítélsz engem, és én nemet mondok! Pusztítsd el nyugodtan a maszkot, és majd közösen végignézzük az idők végezetét. *Vakama szét akarja ütni az Idő Maszkját* Várj!

Vakama: Akkor mi az ajánlatod? De siess vele – a karom kezd elfáradni.