Bionicle legends 5

Thok: Mi történt vele? Ez valami csel?

Zaktan: Hakann! Hagy abba a sikoltozást, és mondd el, mi történt!

Reidak rámutat Irnakk-ra: Szerintem az történt.

Avak: Nem…

Zaktan: Lehetetlen.

Thok: Hogy lehet ez? Mindenki tudja, hogy az Irnakk nem létezik!

Avak: Mondd meg neki. Tán meg tudod vele értetni, hogy nem valódi.

 Kongu: Gyors-sebesen kell mozognunk! Ha előbb érnek a maszkhoz –

Jaller: Vakama csapdába vezette a Metru Toát. Tahu Nuva türelmetlen volt és mérgezést kapott. Ezt a Tűz Toa tradíciót nem kívánom folytatni.

Matoro: Nem is muszáj. Egy pillanat és itt vagyok. *kilépett a testéből*

Jaller: Matoro várj! A Makutáját, mi a baja ennek? Mi van, ha van odalenn valami, amin nem repülhet simán át?

Hahli: Bíznod kell benne, hogy tudja, mit csinál!

Jaller: Tudom, hogy próbálok nyitottabban hozzáállni a társaim ötleteihez, mint mondjuk Tahu és Vakama. De kell, hogy legyen egy vezér. A Toa nem mehet csak úgy el a saját feje után egy veszélyes szituáció kellős –

Matoro: Majd észben tartom. – Addig is hátha érdekelne, hogy van odalent egy nagy szörny, ami úgy tűnik, legyőzött öt Pirakát. Zaktant sehol nem látni.

Hewkii: Egy szörny hat Piraka helyett? Esélyeink mintha megnőttek volna.

Jaller a sziklánál: Gondoljátok, a Piraka elzárta a helyes útvonalat, hogy eltérítsenek minket?

Hewkii: Nem, ez már régóta itt van.

Jaller: Úgyhogy irány balra

Kongu: Remek. Asszem, én vagyok az egyetlen, aki emlékszik, mit mond Matau Turaga a balra menésről.

Hewkii a halott Toa Nuva illúzióira: Eltűntek! A Nuva Toának nyoma veszett!

Hahli: Csak egy pillanatra fordultunk el. Csak egy pillanatra fordultunk el.

Matoro: Nos, nem álltak fel és sétáltak el innen. Remélem.

Kongu: Nem néz-látjátok a jobbik kérdést: mi van, ha itt se voltak soha? Suletu Kanohi, emlékeztek? Telepátia. Gondolatok megállás nélkül. De én semmit nem érzékeltem tőlük a sír-csöndön kívül.

Hewkii: És ha nincs gondolatuk, nincs eszük sem.

Kongu: És ha nincs eszük, akkor csak illúziók lehettek. Vagy máskülönben mind po-matoránok voltak.

Nagy Lény: Utazók, most egy újabb próba előtt álltok. Mindössze két fajta lény tud kiszabadulni a hengerekből, melyekben most vagytok – a legönzetlenebb, és a legönzőbb. Figyeljétek meg a kilincseket celláitokban! Ha mindnyájan egy időben emelitek fel őket, a hengerek kinyílnak, és szabadon távozhattok. Minden rendben lesz, és mind egyenlő esélyekkel indulhattok az Élet Maszkja megszerzéséért. De ha egyikőtök hamarabb mozdítja kilincsét, mint a többi, akkor ő és csakis ő mehet tovább a lépcsőkön, míg a társai mind megsemmisülnek. Ti döntetek.

Zaktan: El a kezekkel a kilincsektől!

Thok: Rendben, Zaktan, nem kell kiabálnod! Csapdában vagyunk, nem süketek.

Zaktan: Avak, találtál már más kiutat ezekből a hengerekből?

Avak: Nem, és ha ismerek valamit, akkor az a börtöncella. Úgy fest, a hang igazat mondott – vagy mindenki… vagy egyvalaki.

Hakann: Akkor felteszem, … együtt kell dolgoznunk.

Zaktan: Pontosan és gyorsan.

Avak: Akkor, ha háromig számolok, mindannyian egyszerre emeljük fel a kilincseket. Megegyeztünk? 1… 2… *talaj szétnyílik alattuk és lezuhannak a protodermiszbe*

Zaktan: Reidak! Te vadbarom! Persze, hogy hazudott! Az egész egy csapda volt az olyan csapatoknak, akik nem bíznak egymásban. Amint felhúztad a kart és megpróbáltál elárulni minket, azon nyomban halálra ítéltél.

Avak: Ne okold Reidakot – nem biztos, hogy keresztbe akart tenni. Talán csak nem tud számolni. Azon felül meg ez nem is olyan rossz, a halál pedig ugyebár az.

Mikor tűz rácsok jelentek meg a Piraka fölött.

Avak: És most?

Thok: Talán nincsenek is ott. Mint Irnakk.

Hakann: Dobjuk fel Reidakot, és akkor megtudjuk.

Hakann: Ti hogy szeretitek a Pirakát? Sülve vagy főzve?

Zaktan: Kussolj már! Gondolkodom.

Hakann: Óh, akkor majd hívok egy Krónikást. A te gondolkodásod hozott ide minket. Ha jól emlékszek, te hitted azt, hogy nagy ötlet kirámolni Makuta hulláját.

Matoro a halál termében: Én vállalom. Ha valakinek halnia kell, hadd legyek én.

Hahli: Matoro! Ne!

Jaller: Szóba sem jöhet. Akárki is vagy, ez nem a mi döntésünk!

Kongu: Úgy van, már hozzá kedvel-szoktunk fagyoskához.

Kongu mikor jönnek a protoditák: Óh, szuper. Már vagy két perce nem kellett az életünkért harc-küzdeni.

Nuparu: Emlékeztek az időre, amikor fejjel lefelé lógtam egy mocsári lyukban, néhány éhes sár csúszómászó felett? Tudjátok, az olyan savas nyelvűek felett, amiknek a lehelete olyan szagú, mint a túl sokáig napon száradó Tarakavának?

Kongu: Persze, miért mondod?

Nuparu: Azok voltak a régi szép idők, mi?

Umbra: A protodaxok kegyetlen bestiák. Nem ölnek tisztelettel – csak egyszerűen ölnek. Meghagyom nekik az alacsony értelmű Rahit, akik véletlenül idebarangolnak, de a szívvel és lélekkel rendelkezőkkel magam végzek.

Hewkii: Egy újabb fenyegetés. Van egyáltalán valaki ezen a rohadt szigeten, aki nem osztogat fenyegetéseket?

Zaktan mikor meglátták Vezont: Vezon.

Vezok: Vezon.

Vezon: Milyen kellemes. Ti tudjátok az én nevem… és persze én is tudom a tiéteket… és hát nem csodálatos, hogy életetek utolsó perceit egy régi, kedves baráttal tölthetitek?

Zaktan: Te viseled az Élet Maszkját.

Vezon: Viselem, szenvedem, szolgálom, utálom. Bár a sorrend néha változik. Kéred? Próbáld megszerezni! Légyszi!

Jaller: Nem… azért jöttünk el eddig… hogy veszítsünk.

Vezon: Ne légy butus! Dehogynem. Tudod, hányan próbálták rátenni kezüket a maszkra az évezred folyamán? És tudod, mi történt velük? Segítek: aki szerencsés volt, az csak megőrült.

Vezon: Jó Kardas. – Aranyos pusztító szörnyeteg. Te vagy a kedvenc pusztító gépezetem? Hát bizony te vagy.

Jaller: Van egy ötletem.

Kongu: Remek. Remélem, úgy kezdődik, hogy „Mata Nui túl van a nehezén, és majd jobban lesz. Menjünk haza!”

Vezon Matorónak: Szóval most már téged akar? – Nézzük meg, mindig így akarja-e, ha már végeztem veled! Te lehetsz az abszolút őre a kamrának, Toa, amint egybeolvadtál a benne folyó lávával.

Zaktan: Legyőztétek Vezont és a szörnyét. Hálánk jeléül a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb módon elpusztítunk benneteket, és elvisszük a maszkot. Nem kell megköszönnetek – egyszerűen ilyenek vagyunk.

Balta: A Kanohi maszkok erre vannak.

Tahu miután feltették a maszkokat: Köszönjük. Na, hol van az az Inika Toa, akikről beszéltetek?

Garan: Bár tudnám. Jaller Toa azt mondta–

Tahu: Várj egy kicsit. Jaller Toa?

Garan: Úgy van, ő meg Kongu Toa és Matoro Toa–

Lewa: Kongu egy Toa-hős? Óh, ezt látnom kell.

Kopaka: Ha majd abbahagyod az ámuldozást, Lewa, tán segíthetnénk nekik.