|
Bionicle Legends 4
2007.12.23. 10:56
Zaktan: Van akármi ebben a nyomorult univerzumban, amit nem őriznek?
Vezok: Tudtam, hogy ez egy rossz ötlet!
Hakann: Kicsit hangosabban! Azt hiszem, van még valahol egy Toa, aki nem hallott!
Vezok: Azt mondtad, ez egy gyors zúzós-lopós feladat lesz. Be és ki. Szó sem volt arról, hogy függőleges sziklákat mászunk egy csata közben és betörünk egy Toa erődbe!
Hakann: Kiment a fejemből. Ha boldogtalan vagy, Vezok, bármikor elengedhetsz. Biztosítom, hogy a barátaid – ha vannak – tudni fogják majd, merre kell keresniük a darabjaidat.
Vezok az ájult Toára: Dobjuk le a szélről!
Hakann: Persze. És abban a másodpercben, hogy egy Toa kinéz, és nem látja az őrszemet, mindenhol beindul a riadó. Őszintén Vezok, hallottam már olyat, hogy valakinek víz van a füleiben, de olyat nem, hogy köztük is.
Ösi lógatja Vezokot: Hová, hová?
Vezok: Szeretek sziklát mászni. Jó az egészségemnek.
Ösi: Én tudok olyat, ami nem. Toától lopni.
Vezok: Te szakértő vagy ebben, nemde?
Ösi: Én már akkor raboltam Toától, amikor te még csak matorán gyümölcsös bódékból lopkodtál. Akármit is találtál odafönn, add ide!
Vezok: Nem találtam semmit. A Toának nincs semmi lopásra méltója.
Ösi: Ha harmadszorra is meg kell kérdeznem, ideges leszek. Ha ideges vagyok, leejtek dolgokat.
Hakann: Senki… senki sem mozog ilyen gyorsan.
Lariska: Óh, fogadom, hogy minden nőnek ezt mondod. Főleg azoknak, akik eszméletlenné vernek.
Hakann: Ha ez a legjobb Sötét Vadász, amit ajánlani tudsz, egy héten belül enyém lesz ez a hely, és –
Lariska pengéjét Hakann nyakára szegezi: Első lecke, Rahi csont. Ne fordíts hátat egy ellenségnek, míg meg nem győződtél, hogy már nem lélegzik! És egy Sötét Vadásznak pedig addig ne fordíts hátat, míg a teste el nem rohadt a napon és páncélját szét nem vitte a szél!
Reidak: Ha valaki szerint ez rossz ötlet, akkor az sikítson teli tüdőből!
Vezok: Fogd be és evezz! Azt akarod, hogy egész Metru Nui meghallja, hogy jövünk?
Nidhiki Dume-nak: Nem is szóltál, hogy Sötét Vadászokat vársz vendégségbe. Azt hittem, hogy csak fejlettebb életformákkal fogunk harcolni.
Lariska: Még egy halott Toa nem hoz hasznot. Majd én elintézem.
Hakann: És még több dicsőséget ragadsz magadhoz?
Lariska: Had fogalmazzak másképp. Ne állj az utamba, amíg elintézem ezt, különben ott folytatjuk, ahol az Árnyékolt arénájában abbahagytuk!
Lhikan: Te velem jössz. Aztán küldesz egy üzenetet a vezéreteknek! Mondd el neki, hogy a háborút elvesztettétek! Ha átadja a Makoki követ, megengedjük, hogy te, és a többi Sötét Vadász távozzatok Metru Nuiról és hazatérjetek… két feltétellel.
Hakann: Mégpedig?
Lhikan: Nem jöttök vissza… soha többé… és Nidhikit is magatokkal viszitek. Nem akarom többet látni.
Hakann: Honnan tudjam, hogy betartod az alku rád eső részét?
Lhikan: A Toa nem vonja vissza ígéretét.
Hakann: Azt hiszem Nidhiki lemaradhatott a kiképzésnek erről a részéről.
Zaktan: Maradj itt! Nekem dolgom van.
Reidak: Mi lesz a te részeddel a falnak? Arra ki fog ügyelni?
Zaktan: Nem egyértelmű? Te fogsz. Ha eltaposnak és megölnek… hívj engem!
Avak: Reménykedjünk, hogy igazad van, Hakann! Az életünk múlik rajta.
Zaktan: Akkor semmi igazán értékes nem forog kockán.
Hakann: Megéri. Bízzatok bennem.
Reidak: Benned? Ez olyan, mintha egy Visorak mondaná azt, hogy „cirógass meg”.
Vezok: Hakann, mégis hogyan kéne benned bíznunk? Végtére is – ismerünk téged.
Zaktan: Csöndet! – Ha nem tudjátok komolyan venni a küldetést, egyedül megyek.
Avak: Dehogy mész. Akkor kinek osztogatnál parancsokat? Magadnak? *ránézett Zaktanra és a protoditákra* Bocs. Magatoknak?
Reidak a Kraahkan kanohit a kezébe akarja venni: A maszk az enyém. *a maszk átrepíti a terem másik végébe*
Thok: Egy maszkhoz képes kíváló az ízlése.
Zaktan: Mana Ko.
Reidak: Mi?
Zaktan: A Testvériség Manasnak hívott rákszerű lényeket használ őrökként. Egyszer láttam, hogy pár perc alatt kitörölnek egy tucat Sötét Vadászt. A Testvériség szerint ezek mindig is csak kóstolók voltak – az igazi erő a Mana Ko volt. – Erre ráillik a leírás.
Reidak: Oké, szóval ez egy Rahi. Egy jó nagy Rahi… oké, egy gigantikus Rahi… ami falakat robbantgat. Csak szálljunk be a csónakunkba és menjünk!
Thok: Ezt nem tudom elhinni, gondolta Thok. Tegnap egy Sötét Vadász voltam – tisztelt, utált és rettegett. Ma meg dühös tengeri herkentyűk akarnak elpusztítani.
Reidak: Hogyhogy sosincs Toa a közelben, amikor szükség van egyre?
Thok: Mi, hogy megmentsen?
Reidak: Nem, hogy elsőnek haljon meg. Így még egy kis mókát is kicsalhatnánk ebből az utazásból.
Hakann: Nem tudom, hogy tudsz-e úszni, Vezok, öreg barát. De lefogadnom, hogy megfulladni tudsz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
