|
Bionicle Legends 3
2007.12.23. 10:44
 Vrahno fan fordításából
Toa Nuparu levette a maszkját, nagy fényesség, de visszarakja.
Nuparu: Ez fura volt.
Hewkii: Ez a képed volt.
Nuparu: Nagyon vicces. Te sem vagy egy szépséges látvány, Hewkii.
Hahli miután levette a maszkját.
Matoro: Valami nincs rendjén. Én láttam Kopaka Toát egyszer levenni a maszkját, és semmi ilyesmi nem történt. Miféle Toa vagyunk mi?
Hahli: Nem tudom. De nem ez az egyetlen szokatlan dolog itt. Fogd a maszkom! Mondd el, mit gondolsz!
Matoro: Megmozdult! Úgy értem… azt hiszem, megmozdult… a kezemben.
Hewkii: Élnek?
Jaller: Tedd vissza, Hahli.
Hahli: Nem vagyok benne biztos, hogy akarom. Mi van, ha megharap?
Jaller: Tedd meg akkor is. Így olyan, mintha egy fénykővel beszélgetnék.
Reidak Thoknak: Többet kéne szikláról hajigálnom téged. Olyan mókás.
Avak: Pofa be és hallgassatok! Brutaka legyőzött hat Nuva Toát a pendéje egyetlen suhintásával. Mi van, ha utánunk ered?
Thok: Reidakra irányítom, és arrébb állok.
Reidak: Szerencsésen lendített. Meglepiből támadt a Toára. Én is elintéztem volna őket.
Thok: Mint ahogy elintézted Zaktant is? Bezártuk őt, te meg kiszabadítottad, te idióta!
Hakann: Elég! Nem látjátok a nyilvánvalót. Ezt még kinézem Reidakból, de belőled nem, Thok. Hol van az az ármányos eszed, amiről mindig hencegsz? Netán elrothadt Voya Nui lávafolyamjainak hőjétől?
Thok: Pofa be, Hakann.
Jaller a látszólag halott Matorohoz: Matoro? Matoro!
Hewkii: Csak nem -?
Jaller: Nem tudom. Nem hiszem. Mi történhetett? Közvetlenül mellette álltunk. Senki sem támadhatta le.
Hewkii: Talán csak ezek a maszkok csinálják. Talán meg akarnak ölni minket.
Hahli: Nem, én sem értem. Csak nyugodj meg! Találunk megoldás, megígérem.
Hewkii: Mire találunk megoldást? Kihez beszélsz te?
Kongu: Nos, azt hiszi, hogy Matoróhoz vidám-beszél. Ami nyilvánvalóan lehetetlen, mivel Matoro most épp itt van, és nincs igazán beszédes hangulatban.
Hahli: Tévedsz. Csak a teste van ott. A lelke itt lebeg a levegőben, és nem, nem tudom, hogyan történhetett. Matoro szerint a maszkjához van valami köze. Azt mondja, hogy öt matorán van nem messze innen, akik minket keresnek.
Jaller: Honnan tudja?
Hahli: - Öö, hát, azt mondja, hogy átrepült a hegyeken… egyenesen át a sziklán, mintha ott sem lett volna… és meglátta őket… de ők nem hallhatták, vagy láthatták őt.
Kongu: - Persze. Repül. Nuparu is repül, már mindenki repül, csak az nem, aki tudja, hogy kell.
Jaller: Vissza tudja fordítani… akármi is történt?
Hahli: Próbáld!
Matoro: - Mi? Hol? Mata Nui, micsoda álom…
Hahli: Nem hiszem, hogy álmodtál. Láttalak, még ha a többiek nem is. És bizony különös egy erőd van.
Hewkii: Én nem vagyok biztos, hogy tudni akarom, mire képes a maszkom. Még egy le-matoránná változtatna vagy valami.
Kongu: Csak kívánod
Jaller Nuparunak: Át kell repülnöd velünk.
Kongu: Na várjunk egy percet! Legyünk észnél! Nuparu és én maszkot cserélhetünk, és én fogok repülni.
Nuparu: Van ennek értelme. Nem mondhatok ellent. De a végzett, akármilyen okból is, nekem adta a maszkot. Kell, hogy legyen rá ok.
Kongu: A végzetnek van humorérzéke?
Nuparu: Szerintem nekem kell birtokolnom. Nem mondok le róla, még nem. Meg aztán jó móka repülni.
Kongu: Csodálatos. Már bele is véshetik a sírköveinkbe: „De legalább Nuparu jól szórakozott.”.
-
Kongu miután járt Vezok fejében: A Muaka fáját, ez egy lepratelep! Tisztább Nui-Rama fészkeken is átkúsztam már.
Jaller: Ki vagy te? Mit akarsz itt?
Vezok: Nevem Vezok. A hódítás jogán a társaim és én már magunkévá nyilvánítottuk a szigetet. És nem szeretjük a birtokháborítókat.
Nuparu: Az nagy kár. Mi –
Vezok: Tudom, hogy mik vagytok. Toa. Egy kióról megérezlek titeket. Mindegyikőtöknek „hullajelölt jótét lélek” bűze van.
Hahli: Dalu! Mindannyian egy csapatban vagyunk. Ne harcoljunk egymás közt! Metru Nuiban –
Dalu: Persze. Biztos vagyok, hogy ahonnan ti jöttök, a ga-matoránok mind gyengéd békeszerzők, akik sosem emelik fel a hangjukat. Ők… mi… is olyanok voltunk, ahonnan én jövök. De hírem van számodra, hugi – ez nem Metru Nui. Nekünk nincs időnk udvariasnak lenni. Vagy harcolunk, vagy úgy végezzük, mint ők.
Zaktan: Mond csak, Toa. Szerinted meddig fog tartani, míg megőrülsz, miután körülölellek?
Nuparu: Óh, én már évek óta őrült vagyok. Kérdezz meg akárkit!
Jaller Hakannak: Teszek az univerzumnak egy szívességet, Piraka. Végleg befogom a pofád.
Dalu: Ez nekem nem tetszik. Ott kéne lennünk, hogy a népünkért harcoljunk.
Velika: Volt egyszer két kicsi lávapatkány, akik át akartak kelni egy széles szakadékon. Egyikük minden nappal és minden éjjel apró ágakat és kavicsokat hurcolt a lyukhoz, és bedobálta őket. Azt remélte, hogy egy nap megtelik a lyuk. A bölcsebb patkányfivére közben átkelt a pusztákon, míg egy Kikanalót nem talált. Annak megesett a szíve a patkányok helyzetén, és nagy erejével kidöntött egy fát, hogy hidad készítsen a hasadék fölé, amin a patkányok átkelhetnek.
Piruk: Öö, aha. Egyetértek.
Kazi: Jó öreg Velika. Nem használ két szót, ha a 127 is elég.
Axonn: Gyertek velem, hogy a Piraka ne hallhasson, és mindent elmondok, amit tudok!
Thok: Ácsi! Ránk is szükség van!
Kongu: Persze. Mint egy második árnyékpestisre.
Reidak: Majd nem fogsz ennyit beszélni, Toa, amikor a szádba tömködjük a maszkod.
Hakann: Megadtam neked az esélyt, hogy úgy kerülhess be a történelembe, mint hat Toa legyőzője, erre te mit csinálsz? Beleesel egy sártócsába. Szánalmas.
Thok: Mondja az, aki úgy néz ki, mintha egy Kikanalo csordával játszadozott volna.
Hahli: Ezek lennének a hősök? Olyan lények, akik azért teszik azt, amit meg kell tenni, mert nincs más választásuk?
Kongu: Nuju Turaga egyszer azt beszéd-mondta, hogy senki sem akarna Toa lenni. Senki, kivéve egy bolond le-matoránt, pontosabban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
